Régi Waldorfos diákok mesélnek
Linda: 1993-ban egy kis szülői közösség Sepsiszentgyörgyön úgy döntött, hogy valami mást szeretnének a gyerekeiknek, és a Waldorf pedagógia lett az ami melett a voksukat letették és mélyen hinni kezdtek benne. Az én szüleim is eme kis csapat részei voltak, így abban az évben elkezdtem a Waldorf első osztályt. Csodálatos nyolc évet töltöttünk együtt diákok, szülők, pedagógusok, tele élménnyel, tapasztalással, kíváncsisággal, odaadással. Aztán nyolcadik osztály végén elérkezett a képesítő vizsga, az első olyan megmérettetés ami mindidáig idegen volt számunkra, de 14 évesen éreztük, hogy rajtunk a város szeme, és bizonyítani kell, hogy igen, mi is megtudjuk csinálni. És megcsináltuk!
Nagyon jó eredményekkel vizsgáztunk és fájó szívvel, de szanaszét szóródtunk a város különböző liceumaiban. Én a Református Kollégiumot választottam, és 2002 őszén hatalmas gombóccal a torkomban indultam neki az iskolának, de hamar rájöttem, hogy nincs mitől félni. 8 év alatt megismertem azt, hogy ki vagyok, mik az erősségeim és gyengeségeim, miben tudok jól megnyilvánulni, és mi az amiben a háttérben kell maradnom. Ezzel az ismerettel könnyen megkaptam a helyemet. Szinte mindenben részt vettem ami a kollégium életéhez hozzátartozott, és nem csak. Más liceumok kórusában, színjátszó körébe is eljártam, mert éreztem, hogy ez az az erősségem amit megismertem a 8 év alatt. A zene, a folyamatos pörgés, a kapcsolatok kiépítése és ápolása, ez az én erősségem. Mai napig szinte minden hónapban egyszer előveszem a 8 éven keresztül kapott bizonyítványaimat és végig olvasom, és tudatosan teszem ezt, mert mai napig megerősítés. Megerősít abban, hogy ki is vagyok, milyen értékeim vannak, és, hogy bízzak abban amilyen vagyok, és ha akadnak nehézségek, vegyem az akadályt mert a megoldás után mindig ott van a megvilágosodás. Igazából az amilyen ember most vagyok, az iskolai éveim első 8 évében alakult ki, utána már csak csiszolni kellett, és hálás vagyok a szüleimnek, hogy a valami “mást” választották, hálás vagyok a tanítómnak aki már első osztályban meglátta bennem a kincset, mint mindegyik másik osztalytarsamban is, és hálás vagyok a sorsnak, hogy olyan barátokat szereztem akikre mai napig számíthatok.
Jelenleg 3 gyerek édesanyja vagyok, és az élet úgy alakította az utamat, hogy Waldorf pedagógus lettem, mert nem csak hiszem, hanem tudom, és megtapasztaltam, hogy ez a pedagógia milyen varázslatokat rejt magában, és a gyermeket teljes lényében lássa, hogy ő is majd abban láthassa saját magát.