Advent időszaka a befelé fordulás, elcsendesedés, a várakozás időszaka, felkészülés a téli napfordulóra, Karácsonyra, a Fény születésére. Arra készülünk, hogy lelkünkben megszülessen Krisztus,a Szeretet, a Fény. Egy ilyen befelé forduló út gyakran fárasztó, nehéz, és csak állandó fáradozások árán, kis lépésekben valósítható meg. A belső nyugalmat és csendet, amely a lelki béke alapfeltétele, éppen az adventi időszakban igen nehéz megteremteni, de erre kell törekednünk.
Amit a felnőtt lélekben él át, a gyerekek cselekedve, kézzel-lábbal tudnak átélni.
Csoportszobánkban is megjelent az adventi koszorú, az évszakasztalunk naponta változik, ami által a kicsik is érzékelhetik a karácsonyig egyre fogyó időt – ezáltal növekszik bennük az izgalommal teljes várakozás.
Betlehemes játékot játszunk, a gyerekek naponta kipróbálhatják a különféle szerepeket:Mária, József, szamár, bárány, pásztorok, gazdag kovács, vak leány, angyalok- énekelve azokat a karácsonyi énekeket, amelyek a történetbe beleillenek.
Ennek az időszaknak a koronája az adventi kert, másként adventi spirál ünnepély, amit a csoportszobánkban tartunk.
A spirál szimbolizálja az emberi lélek útját saját belső, isteni lényéhez.
Az ünnepig reggelenként közösen énekelünk a szülőkkel, méhviaszból gyertyákat készítünk, aranycsillagokat vágunk ki, almákat fényesítünk, kifúrjuk és beleállítjuk a gyertyákat.
Ezen a napon a mesénk: A titokzatos király keresése.
A spirál Ünnepélyen a gyerekek egyedül vagy szülővel egy fenyőágakból kirakott spirált járnak be, melynek a közepébe helyezett nagy gyertyától meggyújthatják saját kis fényüket.
A spirálból kifele haladva a kezükben lévő gyertyát leteszik egy csillagra, ami a fenyőágak közé van elhelyezve. Ezért a gyerekek többen is csillagünnepnek emlegetik. A gyertya jelképezi az osztódást a szeretetben – a viasz önmagát emészti föl, hogy beteljesíthesse feladatát, teljes önátadást, odaadást jelent.
A fény a szeretet szimbóluma – ha osztod, nem fogy el, hanem még több lesz belőle, gazdagodik. Ezen az ünnepen ezt lehet átélni, megtapasztalni.
A gyerekeknek nem kell megmagyarázni a szimbólumok jelentését, sem az ünnep lényegét – elég ha ők megteszik az utat (egyedül vagy szülővel) és átélik az ünnep hangulatát azáltal, hogy közösen énekelünk.
Nagyon szép látvány, amikor minden gyertya ég és még mindig énekelünk. Amikor szerre az almát, gyertyát, csillagot kezükbe kapják, csendben elhagyják a termet.
Régi népi szokás szerint karácsony estéjén is került az ünnepi asztalra egy szép piros alma, amit a családfő annyi fele osztott, ahány tagú a család. Mindenki a maga részét megette, ez a család egybemaradását jelentette.
A titokzatos király keresése
Volt egy gazdag és szép ország,amelynek lakói nagy boldogságban örömben, békességben, elégedettségben és egészségben éltek.
Egy nap azonban szörnyű betegség tört az emberekre és szerre egyre többen betegedtek meg: nem tudtak mozogni, azután nem tudtak beszélni és gondolkodni, nem érezték az ételek ízét, nem hallották a madarak csiripelését,teljesen legyengültek,majd meghaltak. A járványos betegség csak terjedt, az emberek szívében egyre nőtt a félelem.
A király összehívta az összes orvost,gyógyítót, jóst és varázslót, de senki nem tudott segíteni a bajon.
Egy nap egy öreg pásztor érkezett a királyi udvarba és ő hozta a gyógyírt, mondván:
– Felséges királyom! Küldd el egyetlen lányodat a titokzatos királyhoz, nála van ennek a betegségnek az orvossága.
Nagy szomorúság fogta el a király szívét, hát még a királylányét, hiszen nem ismerte az utat.
Félelmet nem ismerve végül elindult a titokzatos király keresésére, mert nagyon szeretett volna segíteni édesapja országa népén.
Ment, mendegélt egy egész álló nap, de nem jutott el a királyhoz.Az est leszálltával úgy döntött, hogy a szabad ég alatt alszik. Felment egy magas hegy tetejére és lefeküdt a selymes fűre.Feje fölött az ég olyan volt, mint egy kék boltív.Csodálkozva nézte a titokzatos eget és mély álomba merült. Amikor felébredt, egy csodálatos kék köpeny borította vállait.
2.nap útközben sok -sok emberrel találkozott.Egyesek segítséget kértek tőle, mások csúnyán, gorombán bántak vele.De a királylány anékül, hogy felmérgelődött volna, nyugodtan folytatta útját. Egyszer csak egy teljesen mezítelen asszonnyal találkozott, aki ruhát kért tőle. A királylány jószívvel odaadta alsó ruháját, gondolta a kék köpeny ugyis melegíti.Néhány lépés után csoda történt- csillogó piros ruha került gyönyörű alakjára.
3. nap egyre nehezebb akadályokkal találta szembe magát. Az ereje fogytán volt, étele is elfogyott, ezért egy fa alá telepedve felsóhajtott:
-Bárcsak erőm lenne továbbmenni!
Ebben a pillanatban a fa megrázta ágait és két csillogó aranycipő esett a lány lábai elé.A lány felhúzta a cipőcskéket és egy láthatatlan erő fáradt testét újra útnak indította.
4.nap az útja a föld szívébe vezette, ahol nagy sötétség volt.Ment, mendegélt és egyszer csak mepillantott egy pislákoló fényt. Ahogy közeledett a fény fele, a fény egyre nőtt és apró manókkal és csillogó ruhás angyalokkal találkozott, akik segítettek neki közelebb jutni a fényhez. Egyszer csak egy trónt látott meg, amelyen egy fiatal királyfi ült.Így szólt a lányhoz:
-Méltó vagy arra, hogy megkapd az élet vizét- és átnyújtott neki egy aranykelyhet, amiből a lány ivott.
Azt mondta, hogy vigye magával és beszéljen a titokzatos királyról. Aki elhiszi, hogy létezik a titokzatos király, annak adhat a vízből és az meggyógyul.
A királylány elindult hazafele, ment- mendegélt ugyanazon az úton, amelyiken jött. Mindenkinek beszélt a titokzatos királyról,de sokan nem hitték, hogy létezik- azok bele is haltak a szörnyű betegségbe, ám sokan elhitték, azok ittak az aranykehelyből. Meggyógyultak és sokáig éltek egészségben ,nagy boldogságban, békében, örömben, vígságban és szeretetben.
Adventi dalaink szövegei innen letölthetőek.