Az Euritmia születésnapjára
– egy személyes találkozás története –
1912 óta minden év szeptember 24-én, különleges születés- és névnapról emlékezhetünk meg. Ekkor nyitotta meg kapuit a legelső euritmiakurzus Dornachban, és kapta a nevét – Marie Steiner indítványozására – a görög eredetű szókapcsolat alapján: “szép ritmus”, “jó ritmus” – EU-RITMIA, “az IGE mozgásművészete”.
Úgy gondolom, ideje tiszteletemet tennem ez előtt a lény előtt, amely már több mint száz éve létezik a világban. Azzal tehetem meg, hogy az “Euritmia lényével” való saját, személyes találkozásomról írok. Írok róla, mert ez a találkozás, a személyes életutamat mozgató erők mellett, tőletek, belőletek is fakad, kedves SEPSIWALDORF Közösség, hiszen “amikor a pillangó megmozdítja szárnyát, a másik földrészen vihar lehet belőle”.
Száz éve, világszerte megünneplik ezt a napot azok, akik szívükhöz közelinek érzik ezt a művészetet, ezt az életformát. Hálás vagyok az Életnek, hogy én is részese lehetek ennek az örömnek.
A Waldorf-képzésem kezdetétől, 2012 óta ismerkedem az euritmiával, és kaptam hívást a közelebbi ismeretségre. Ez az ismeretség valahogyan már ott élt a lelkemben, megnevezetlenül, nagyon sok jel, álomkép, utalás formájában, amelyek abban az időben, amikor kaptam őket, felejthetetlen nyomokat hagytak bennem, de még nem tudtam hová tenni őket.
Tehát 2012 óta, folyamatosan tapasztalom jótékony hatásait. Legelsőként a gyakorlati oldalait láttam meg: azt, hogy mennyire összhangban tud lenni az emberi test mozgása, működése a természeti ciklusokkal. Azt, hogy mennyire élesen ki tud nyílni a tudatosság a saját mozgás és a csoportmozgás párhuzamos észlelésére. Azt, hogy milyen kevéssé gyakoroljuk testünk tudatos koordinációját, ahhoz képest, amire képes és hivatott lenne. Azt, hogy kulturális kincseinkből (szépirodalom, zeneművészet, geometria, szín-és formaművészet, kultúrtörténet, stb.) mi mindentbe lehet emelni a mozgásos gyakorlatba, segítségül híva a kinesztetikus memóriát, a rögzítőképességet, amely által szinte zsigerig hat a memorizálás. Az a számtalan gyakorlat, amely – mint kiderült, még nem nevezhető valóságos euritmiának – abban segít, hogy kezdjen mozgásba lendülni a lélek is.
Pedagógusszemmel nézve, mi mindent lehetne fejleszteni ezekkel a gyakorlatokkal az egyre inkább egyoldalúvá vált mozgáskultúránkban, és nemcsak!
A gyakorlatok közérzetre gyakorolt hatása is nagyon pozitív volt. Létrejött egy koncentrált itt-és-most testtudatosság, az az érzet, hogy otthon vagyok a testemben, mint kozmikus lélek, és ott jó.
Az euritmiát a lélek tornájának is nevezik, és valóban, a mozgások kivitelezésénél nem csak a test mozdul, hanem érezhető az is, ahogyan a lélek foglalja el helyét a testben, mindez a tudatban. Már pár év alatt nyilvánvalóvá tudnak válni olyan összefüggések a tudatilag kísért mozdulat és a lélekállapot között, amelyekre másképp csak kemény önismereti munka vagy terápiás foglalkozás tudott volna hozzásegíteni.
A képzésem “útja”
Az elmúlt hét évben minden nyáron és néhányszor a köztes szünidőben is, alkalmanként két-három hétig, a kolozsvári képzés alatt, különböző tanárok vezetésével ízlelgettem az euritmiát. Majd 2016 őszén úgy döntöttem, felvételizem a budapesti képzésre, egyrészt, mert igencsak megsokasodtak a hívások és a küldések, úgy a környezetemből, mint a bensőmből, másrészt pedig, mert szükségét éreztem annak, hogy az itthoni emberek, gyerekek is részesülhessenek egy olyan mozgásformában, amely számomra már nagyon sokszor megrendítő élményt nyújtott.
Ami döbbenetes volt az én történetemben, hogy, amint járni kezdtem a budapesti képzésre, megtaláltam a polcomon egy, a tanítóképzőben, ballagásomra kapottjutalomkönyvet (a lenti fotón).
Ekkor tudatosult bennem, hogy ezzel a könyvvel indított utamra az Iskolám, és, mint később, az írónőjével, Hendi Ilmával való beszélgetésemből kiderült, valószínű, csak engem. Lévén egy nagyon ritka példány, legtöbb két darabot adhatott át annak idején az iskolának. Ezt jelnek vettem, és nagy erőt, bizalmat kaptam, hogy MOST sorsfordító úton járok.
“Új erő a folytatáshoz”
Egy évet jártam havi rendszerességgel Budapestre, időközben részt vettem egy nagyelőadáson és egy vizsgatáborban. Itt újabb impulzust kaptam tőlük, új átélést, új erőt a folytatáshoz.
Michael Debus Az euritmia lénye című könyvében olvastam, hogy az emberek éterteste manapság megkeményedett, annyira, hogy fizikai testünk képtelen spontán módon éteri mozgásokat végrehajtani, csakis a tüdő meg a gége képes még erre. Az euritmia mozgásformáinak célja, hogy újra mozgásba lendítse az étertestet (vagy élettestet), amely által, ráhangolódva, tarthatjuk a kapcsolatot az univerzum fizikai szintekig leható mozgató energiáival. Ezt az éteri mozgósítást tapasztaltam meg saját bőrömön.
Artemisz
A budapesti művészi euritmisták Artemisz társulatának lélekemelő előadásán tapasztaltam meg, miről szól valójában az euritmia. Micsoda belső világokat mozgat meg az, amikor egy verset nem soronként élek meg, nem elhangzó szavak lineárisan fűzött láncolatában, nem a lelki képekben, hanem valósan megjelenő, egymásra simuló, dinamikus, egyre mélyülő külső-belső dimenziók besűrűsödött mozgóképeiben, feltáruló erők dinamikájában. E képek, értelmek, intuíciók az előadást követő napok, hetek során egyre tágulnak, nőnek bennem, és maradnak. Nem az intellektusban. Nem is az érzésvilágban. Hanem olyan belső tárkamrákban, amelyekről addig fogalmam sem volt, hogy léteznek.
Miután fölemelkedtem a nézőtér süppedős székéből, olyan érzésem volt, mint úszás után, amikor a vízben megtapasztalt könnyűségből, újra a föld súlya, neheze húz. Igen, valóságos tengerben: étertengerben fürdöttem, fürdöttünk. Istenem, ha mindenki, bár egyszer megtapasztalná ezt az érzést – gondoltam – talán jobb, szebb lenne a világ is! Minden ami nemes, tiszta és jó, ott volt egy helyen. Márpedig, amilyen hatásoknak kitesszük magunkat naponta, az ívódik belénk, génjeinkbe, IGEN, odáig menően.
Majd 2017 nyarán, az egyhetes vizsgatáborban, amikor napi tizenkét órát euritmiáztunk, amikor napi négy óra alvás is elég volt, akkor láttam, hogy ennek úgy van igazán értelme, ha napi szinten műveli az ember. Mert a vizsga sikere után, belecsöppenve a nagyvakációba, akárhányszor elcsendesedve üldögéltem, valóságosan éreztem az éteri mozgásokat magam körül, minthacsak egy ezerszirmú, multidimenziós, örökmozgó, óriás étervirág kellős közepében üldögélnék.
Nahát, vajon valami bajom lett? – kérdeztem is a tanáromat nyomban. Nem. Csak annyi, hogy neked el kell végezned a képzést, mert annyira felébredtek az étererőid – kaptam a választ.
Fizikai változások is végbementek rajtam, a talpam izomzatán. Arról is informáltak, hogy ha felébredtek ezek az erők, és abbamarad az építkezés, akkor bizony káros következmények is származhatnak ebből… fájtam is sok helyen, amíg újra nem csatlakoztam.
Csakhogy a csapat, akivel kezdtem, kérelmezte, a napi szintű folytatását a képzésnek, jelezve, hogy ennek érdekében minden áldozatot meghoz. Így történt, hogy a budapesti Euritmia Akadémia 1992-es létesülése óta harmadízben szervezte meg a nappali képzést, ezúttal a mi évfolyamunknak. Ez számomra azt jelentette, hogy, ha folytatni akarom, akkor MINDENT feladok, ami addig az életemhez tartozott. Családom közelsége, otthonom melege, a kis ovisok, a gyönyörűséges waldorfos ovis évrend, a megható szépséges szülinapok, a mindennapok kincsei, melyek ma is hiányoznak. A címzetes katedrám és, ami a legfontosabb, a kislányom előtt álló kihívások, veszteségek. Naponta nemegyszer feltettem a kérdést: mit jelent nekem az euritmia? Másoknak is feltettem: szakavatott segítőknek, életútelemzőknek, tanácsadóknak, akik állítólag rávezetnek a valós ÉN útjának látására. Pontosan kilenc hónapba telt, sok tépelődésbe, hosszas vajúdásba, amíg megszületett a döntés. De, mintha az Égiek már tudták volna, és súgták volna, hogy “ahol akarat van, ott út is van”, előre elrendezték az itteni létezésünket. “Ezer angyal van mögötted” – mondta Scheilly Mária, az évvégi vizsgabeszélgetésen. Érzem, és végtelen hálás vagyok érte.
Euritmia Akadémia
Az Euritmia Akadémia célja: a test élő hangszerré formálása. Hangszer, amely lépteivel elmondja a Föld szívdobbanását, karjaival elénekli a lélek zenéjét.
Az első év a fizikai test ügyesítését célozta, sok rézrudas, rézgolyós gyakorlattal, zenei hangok értelmezésével, a hegedű és zongora karaktereinek megismerésével.
A második év az étertestet erősíti a dionüszikus és apollonikus művészi formákkal, koncentrációs gyakorlatokkal, zenei hangközöket olvasó és mozgásban is megjelenítő feladatokkal, a cselló karakterével, többek közt Bach fúgákkal, Vivaldi mélyebb, Mozart precíz és Schubert hömpölygőbb zenéjével. Szólódarabokat is kaptunk, Mendelssohntól, személyreszólóan, hozzá meg az éteriség és az asztralitás mozgásait illusztráló selyemfátylat, amelyet a mozgó test körüli, szintén mozgásba jött légtömeg formál meg.
Vizsgáinkon szóló és csoportos zenei és irodalmi darabokat mutattunk be kisközönségnek, intim hangulatban. Kottáinkat hangról hangra, hangközről hangközre, akkordról akkordra, kívülről kellett tudnunk, emellett a bejárandó térformák “térképét”, és sok más egyebet, amit mind óriási precízióval kellett megjeleníteni a mozgásban. Ezért lehet annyi feszülten koncentráló euritmistaarcot látni az előadásokon. Az már nagy lépés, ha a mimika semleges, vagy könnyed…
https://www.youtube.com/watch?v=ZdD7l0VwmKc
Most, harmadéven az asztrális sík edződik a dráma, a ballada és a romantika erejével, zenei összhangzattan elmélettel. Valamint idéntől az állatöv, a bolygók, a csillagképek is a tananyag részét képezik. Mitológia, antropozófia, festés, kóruséneklés is jelen vannak. Igyekszünk tudatosítani, hogy a minket, emberi lényeket, euritmistákat mozgató erők kozmikus távlatokból érkeznek hozzánk, és jelennek meg rajtunk keresztül.
https://www.youtube.com/watch?v=LId7GyalXD4
Majd negyedéven, az ÉN erősítését célozzuk meg, stíluskarakterek megismerésével, gyakorlásával.
A klasszikus időmértékes versformák úgyszintén napirenden vannak, versírási gyakorlatként is. A görög és más nagy korok műalkotásain való napi szintű elmerengés, átitatódás is témánk, egyszóval MINDEN ott van, ami érdekelt gyerekkorom óta, és amit önszorgalomból is, lelkesedéssel, azóta is tanulok!
Mint minden művészeti fakultáson, itt is a gyakorlat teszi ki a tananyag nagy részét, és a képzés is ugyanolyan hosszú, magától értődően.
“Az étert, éteremet kristályos formába hozni és úgy mutatni meg”
Summa summarum, igazán nem is tudnám megmondani, mikor találkoztam legelőször az euritmiával… Talán egy huszonegyéves kori álomképben, amit határozottan viszontláttam később az euritmiában. “Élő szobrok”… Vagy a huszonnyolcéves kori énkeresésemben, ahol azt az életcélt fogalmaztam meg magamnak, hogy “az étert, éteremet kristályos formába hozni és úgy mutatni meg”– idézem a leszűrt esszenciát az akkori naplómból, amikor még fogalmam sem volt, hogy az euritmia célja ugyanez.
Személyes hangvételű lett ez a születésnapi megemlékezés a részemről. Másmilyent viszont nem írhatok. Pedagógiáról pedig azért nem írhatok, mert ezt csak akkor vezetik be számunkra, mikor már művészileg kiformálódtunk. Láttam azonban hospitálás alkalmával olyan másodikos euritmiaórát, amelyben szentek életét dolgozták fel, és eszembe jutott, amikor gyerekkoromban templomba és bibliakörökre jártam és ahogyan ott megéltem az áhitatot.
Bárcsak ekkora áhitatot élhetne meg minden gyerek és felnőtt is, mint én ezen az egy euritmiaórán!
A görög kultúrkorszak szakrális táncai óta, a vallásos művészetnek nem lett mozgásművészeti válfaja, egészen addig, amig Steiner meg nem érezte az euritmia impulzusát. Azt mondják, élete legvégső szakaszában csak az euritmistákat engedte közel magához, és őket segítette tanácsaival, mint a jövendő kor művészetének közvetítőit.
CÉLOM, hogy mindazt, amit tanulok, átadjam, megosszam, ott, ahol szükség van rá, ahol a lelkek nyitottak erre az új, 100 éves impulzusra, és hogy méltó közvetítő lehessek.
Köszönet
Nagyon hálás vagyok a sepsiszentgyörgyi szülőknek, Nektek, akik segítettetek megszervezni idén a végzőseink turnéját, és részvételetekkel támogattátok őket életük nagy pillanatában! (Rám is hasonló izgalmak várnak 2021-ben!) Azonban, ha igazán magas minőségű előadásra vágynátok, ajánlom szeretettel figyelmetekbe az Artemisz társulatot.
Köszönöm mindazoknak is, akik gondolatban, érzésben vagy fizikailag támogatnak ezen az úton.
Sok szép Mihály-erőt kivánva nektek, kérlek, hordozzátok szívetekben ezt a születésnapot is!
Zárszóként, Michael Debus Az euritmia lénye című könyvéből idézek:
“A karma lényegében nem más, mint a sors euritmiaformája. Az érzékfeletti világból a karmikusan mozgó emberekre pillantanak, akik kapcsolatban vannak, találkoznak és elválnak – akik euritmiaformákban mozognak. (…)Az euritmiaformák azokból a szálakból keletkeznek, melyeket a világ folyásában a karma fon. Minden euritmiaforma karmát is képez – megmozgatja a karmát. A karmikusan megmerevedett, kiúttalan emberek, akiknek se előre, se hátra, lassanként ismét megmozdulnak. A karma nem nehéz vagy könnyű. Ezek csak polgári fogalmak. A karma: mozgás. Minden jó, ameddig az ember mozgásban van. Itt nincs se más jóság, se más gonoszság. Az euritmia látható beszéd és látható ének. Most szeretném hozzátenni: Az euritmia látható karma.”
Találkozzunk hamarosan!
Vilikó Helga,
Budapest, 2019. szeptember 30.
Egy nagyon jó cikk az euritmiáról, itt: Bagdy Emőke: Az euritmia alapjai