Tűz, víz, föld, levegő – és Waldorf. Ez lehetne egy rövid összefoglalója a Waldorfos bálnak.
A 4 elem megmutatta magát és mi mindannyian, – akik egy-egy elem képviseletében – ugyan tartoztunk valamelyik csoporthoz, mégsem szakadtunk szét különálló részekre. A „versenyszámok” teljesítését sem a versengés jellemezte, hanem az egymásra figyelés, az együtt levés öröme.
Amint a természetben a 4 természeti elem együtt van és közösen képezi az egészet, illetve hol egyik hol másik mutatkozik meg hangsúlyosabban, úgy volt a 4 csapat is együtt – Egységben. Továbbá, ahogy a természetben / Egységben nem lehet fontossági sorrendet felállítani az alkotó elemek között, ugyanúgy nem különültek el a csoportok sem, sőt eggyé fonódott és eggyé olvadt össze a sokszínű társaság.
A természetben létezik egy kevésbé köztudott 5-ik elem – az éter (mely képes bármelyik 4 elem jellegzetességét felvenni, befolyásolni, alakítani). És valóban, ott volt a bulin ez az 5-ik elem is, amelyik ugyan „láthatatlan” volt, mégis úgy hiszem az lett a győztes: a Waldorf. Ez az elem, amely összetart, formál minket, eggyé alakít, adja a sokszínűséget. Így kapcsolódhatott eggyé a kék, a piros, a fehér és a zöld.
Hogy mi lett végül a sok szín elegyedéséből, és ki a nyertes? – Mi vagyunk!
Mi vagyunk – nem csak a Grund, ahogy énekeltük, – az egyesített erő, eszme, tudás, cselekvés és Jövő. Ahol a közös „elem” eggyé formált és tart, ahol gyermekeink is egyedi elemként a sokszínű Egész részét képezik.
Miért félnénk – hiszen különbözőségeink adják az egység sokszínűségét.
Miért élnénk – ha nem a tőlünk telhető legjobbat igyekeznénk átadni gyermekeinknek, egymásnak, a Világnak.
… és az Álom…
…reményem szerint, nem csak az enyém: Waldorf oktatás óvodától líceumig.
Köszönöm, hogy együtt lehettünk!
Keresztes Erika
