Valahányszor megszólít egy-egy ünnep hívó szava, melegség árad szét bennem. Nem csak azért, mert az előző napok hűvös időjárása miatt átfázva, türelmetlenül vártam a vasárnapra előrejelzett napsütést, hanem azért is, mert a közösségünk ünnepei igazi szívmelengető együttlétek.
Benedekmezőn gyűlt össze a Waldorf-közösség apraja-nagyja – óvodások, iskolások, pedagógusok és szülők. Az óvodai csoportok és iskolás osztályok külön-külön gyülekeztek osztálytanítójuk köré, mi, szülők a háttérben maradva, viszont ugyanolyan izgalommal vártuk, mint a gyermekek, hogy vajon sikerül-e idén (is) közös erőnkkel legyőzni a gonosz sárkányt.
Bátorsággal felfegyverkezve, a közös fohász erejével töltekezve, mindenki készen állt a küzdelemre. Sikó Barabási Eszter tanítónő, mint seregét harcra buzdító vezér, miután megidézte varázslatos előadásmódjával a szemünk láttára garázdálkodó sárkányt, felhívással szólított fel mindannyiunkat, hogy félretéve mindennemű megkülönböztetést – úgy a kicsik, mint a nagyok – egyesítsük erőnket, hogy a gonoszt térdre kényszerítsük, és így billentsük a magunk javára Szent Mihály mérlegét, megőrizve az egyensúlyt.
A bátorságpróbák sorozatában mindenki a maga ügyessége, bátorsága szerint küzdött, a VI-VII. osztályos tanulók vezénylete alatt a kisiskolások, a VIII. osztályosok vezetésével a szülők. A végén következett a számadás ideje, a jó és rossz cselekedetek mérlegre kerültek, a bátor, jó cselekedetek súlya (a bátorságpróbák során szerzett fehér kövek), amint lenni szokott – felbecsülődött.
Ezután a jól megérdemelt pihenés ideje következett, osztályonként telepedett le az éhes sereg elfogyasztani a kosaras ebéd finomságait. Az innen-onnan felhangzó ima jelezte, mikorra sikerült egy-egy osztálynak megteríteni a közös étkezéshez az otthonról hozott falatokkal.
A hangulat csodás volt, a családok együtt voltak, beszélgettek, nevetgéltek, a gyerekek önfeledten játszottak, futkároztak, és mégis az ünnepre szép számban összegyűlt „tömeg” szívmelengetően meghitt volt.
Volt „munka” része is ennek a napnak, beszélgetés zajlott a Waldorf-közösséget érintő témákról. A fórumon résztvevő pedagógusokat, egyesületi tagokat és szülőket a Pro Waldorf Egyesület új elnöke, Varga Zsuzsa köszöntötte.
Az első téma, a végzős VIII-osok vizsgája volt, amelynek eredményei mindannyiunk számára a Waldorf pedagógia létjogosultságát bizonyítja, egyben objektív visszaigazolása is a módszer kiválóságának, miszerint a “jó fa jó gyümölcsöt terem”. Szonda Kinga osztálytanító ismertette a vizsgázó diákok eredményeit, számszerűsítve azokat. A beiratkozások / bejutások sikeressége is teljes mértékben azt az eredményt támasztja alá, hogy érdemes volt kivárni ennek a folyamatnak a végét, mely folyamatban pedagógusok, szülők és természetesen a gyermek munkája van benne. Továbbá elmondta, hogy nagy figyelemmel követte a diákok (“pálya”-) választásait, és kiemelte, hogy a meghozott döntések, jól megfontolt és hiteles választások voltak egyénenként, minden diák részéről.
Ezt követte egy másik jó hír, miszerint jövő tanévtől a Waldorf óvodai csoportok száma nő, vagyis (a meglévő 2 magyar csoport és 1 román csoport mellett) jóváhagyásra vár minisztériumi szintről egy 3-ik magyar tagozatos napközis csoport. Az újabb csoport létrehozását a Waldorf pedagógiai módszer iránti egyre nagyobb igény indokolta. Természetesen jó hír az is, hogy van képzett óvópedagógusa a bővülő tagozatnak.
Az óvodai csoportok bővülése jó hatással lenne az iskolai nulladik osztályokra is, ugyanis, ha az óvodát végző gyerek ugyanebben a rendszerben maradna, ez nemcsak az iskolát erősítené, de nemes egyszerűséggel: a gyereknek lenne jó!
Szőcs Emese igazgatónő elmondta, hogy már vannak érdeklődők / jelentkezők a jövőre induló nulladik osztályba, a Waldorf közösségen kívülről is, ami ugyancsak a megnövekedett bizalmat tükrözi a módszert iránt.
Szóba került még különböző, közösséget megtartó-összefogó találkozók életre hívása, melyek a szülői közösséget építenék, erősítenék, a Pro Waldorf Egyesület támogatásával. A „Szülők iskolája”- találkozók keretében a Waldorf pedagógia alapelvei kerülnének közelebb a szülőkhöz, ezeket megértve, megtanulva jutnának gyakorlatban is használható eszköztárhoz. Ez már folytatása lenne, annak a két éve megszervezett KézSzívFej Iskolának (szülői szervezésben, az egyesület támogatásával), amely 9 alkalomra lebontva, egy-egy osztálytanító értő vezetésével mutatta be a korosztályi sajátosságokat és az azokra reflektáló, azokra épülő elméleti és gyakorlati Waldorf-pedagógiai módszereket, megközelítéseket.
Várallyai Réka művészettörténész, waldorfos szülő, felvállalta a Szülők Iskolájának megszervezését, helyet is kínálva ezen eseményeknek a Bikfalvi Kulturális Központban . Ugyanakkor hangsúlyozta, hogy a Waldorf oktatás nem könnyebbségében különbözik a hagyományos oktatástól, nem célja a gyerekek „tehermentesítése”, inkább valójában átfogóbb tartalmilag, amelynek igen fontos részét képezik a művészetek.
A Pro Waldorf Egyesület dolgozik egy etikai kódex létrehozásán, amely a gyerek-szülő-pedagógus hármas pillért figyelembe véve a megengedett és elvárt szabályokat, jogokat és kötelezettségeket egyaránt tartalmazza.
Szintén egyesületi részről jött az ötlet, egy magvásár szervezésére, ahol az elültetni szánt magocskák csereberéje valósulhatna meg. Ez akár mintegy jelezhetné, hogy a közösség fejlődni kíván, gondozásra, gondoskodásra, odaadásra van szüksége mindannyiunk részéről, hogy ez a mag – ez a közösség “jó gyümölcsöt” teremjen. Az ebből fakadó bőség mindenkié.
Utolsó gondolatként, az új szülőket köszöntve, egyik szülőtársunk szavaival élek: „családba vagytok befogadva”!
Köszönet és hála ezért a fantasztikus ünneplésért, amiben részem volt Benedekmezőn, Veletek!
Az ünnepély végszavaként elmondott közös ima ereje tartson össze Bennünket!
Keresztes Erika waldorfos szülő
Fotók: Ferencz Ancsa, Ferentz Ági és Kátai Judit
Gallery not found. Gallery not found.