Több érv is szólt amellett, hogy az idei tanév kezdeti időszakában kétnapos, ottalvós kirándulást szervezzünk az elsősök és szüleik számára. Az év eleji, családos osztálykirándulások mutatnak meg a legtöbbet a tanító számára abból, amivé a gyerek fejlődött a vakáció alatt. Különösen fontos ez, ha félévesre nyúlt a vakáció, mint idén, vagy ha tanítóváltás volt. A család jelenléte megmutat valamennyit abból a közegből, melyből a tanuló érkezik. A gyerek otthonosan mozog, a szülők nyújtotta biztonságban bátran adja önmagát. A csodálatos környezet (Setétpatak), a sok lehetőség (patakászás, erdőjárás, kuckózás), a modern extrákkal ellátott (tiroli, ugráló, állatok), gyermekre szabott udvar minden korosztálynak nyújtott alternatívát. A közel 35 különböző korú gyerek (mert testvérekkel együtt kb. ennyin voltak) pillanatok alatt megtalálta a kedvenc elfoglaltságát.
Gallery not found.
A szülők egy részét közös munkahely, barátság köti össze. Lassan kitágult ez a kör, élénk beszélgetés alakult ki. Árnyék és friss kávéillat vonzotta az eresz alá a felnőtteket. Előkerültek a finomságok, jó hangulatban folyt a beszélgetés. Két hete még az osztálytermet szépítették. Két váltásban dolgoztak, hogy tanévkezdésre elkészüljön a „fészek” gyerekeik számára. Róluk sokat elárult ez a munkafolyamat… Álmodhatok merészeket az osztály számára, biztos kezek fognak segíteni a megvalósításában! Ők lesznek az „álomszépítők”. De térjek vissza Setétpatakra…
Gallery not found.
Tanci figyel… Hagyja, hogy mindenki mártózzon meg a Szabadságban. Érezze, hogy ebbéli igénye teljesült. Aztán megszólaltatja a gyerkőcöket összeterelő csengőt: kell a közösséget, a csapatot is építeni. Erre pont jól jött az iskolai napunkat indító ritmikus rész. Megmártózunk dalban, versben, ritmusban. Megérkezünk az Osztálynak is…
Jöhet egy kis hasznos munka: a közösségünk szilvalekvárjához szükséges szilva kimagolása. Sok ügyes kéznek meg se kottyan ennyi munka. Majd megkockáztatom az első kézimunkázást a csapattal… Nemezgolyócskákba gyúrjuk az évszak színeit, hogy az évszakasztalunkat őszi díszbe öltöztessük. Az apró kezek között gömbölyödnek, alakulnak, keményednek a kis nemezgolyók. Elhiszik Tancinak, hogy a 100-ig számolás varázsige, mely összeugrasztja a nemezt és máris zendítik. Ilyenkor derül ki, milyen motor hajtja az osztályt. Mekkora örömmel mutatták, amit tudnak! Csillogó szemmel vállalták a nehezítést: visszaszámoltak 100-tól egyig. A „motrocskák” adták a tempót, de látszott, ebbe kevesebben kapcsolódtak be. De ők nagyon figyeltek, keresték a szabályszerűséget és tudom, pár alkalom, míg megértik a lényeget és már ők is zengetni fogják visszafele is. Jókedvvel, észrevétlenül tanultak. Így fognak lassan, fokozatosan a számok, betűk, a román szavak beépülni. Remélem sikerül érdekessé, játékossá, mókássá varázsolni majd a folyamatot az osztályteremben is!
Elsős gyerek számára éjszakára elmaradni a szülőtől igazi kihívás. A tábortűz látványa-melege, a nap élményei egyesek számára elegendőek voltak feledtetni az otthon melegét. Mások ezután fogják mindezt elengedni és velünk megtapasztalni a biztonságot.
Kipihenten indítottuk a reggelt. Az otthonról hozott finomságok előkerültek, reggeli után a szülőkkel összeállítottuk a bátorságpróbák állomásait: a bűzös mocsáron átvezető tuskókat, a sárkány száját, epéjét… Végül mindenki megküzdhetett a gonosszal, levághatta a sárkányfejeket, kiállta a bátorság próbáját. Büszkén sorakoztak a lovaggá ütésre Szent Mihály kardja alá, megdolgoztak érte. Majd a királyira kerekedett lakomához foglalták el helyeiket az ebédlőben. Finom szülinapi torta dukált minden vitéznek. A lányok extra jutalomként Linda keze alá hajtották fejeiket, hogy elkészüljön a lovagi csodafrizura. Nagy ajándék, hogy 25 évvel ezelőtti diákom keze ügyességében, kezem alá dolgozásában gyönyörködhetem…
Nem szóltam még a házigazdáinkról, a Rebeka családról, akik a helyszínt, a finomságokat, az oldott, laza hangulatot biztosították ehhez az eseményhez, valódi ünneppé varázsolták az együttlétet. Köszönjük a kemencében sült finom falatokat: pizzát, darázsfészket, túrós puliszkát, gulyáslevest, a „mindig van” kávét, a szilvalekvár projekt megvalósítását, a türelmet-mosolyt-kedvességet és a meghívást!
„Máskor is jövünk, ha hívtok”, búcsúznak legtöbben, tuszkolják az indulni nem akaró gyermeket autóba, ahol percek alatt elalszik a fáradt lovag és hercegkisasszony, ringatás nem fog kelleni az otthoni altatáshoz. Tanci már össze tudja kapcsolni a gyereket a szülővel, legtöbb szülő keresztnevét is megjegyezte, de a legfontosabb, hogy csodálatos, titokzatos gyerkőcök adattak ismét, hogy „álomszépítők” veszik körül, akiknek és akikkel jó együtt lenni! És magában ezt suttogja: „Sok türelmet, ötletet, bölcsességet kívánok magamnak, hogy közelebb juthassak a 23 titokzatos rám bízott aprósághoz, segítsek nekik abban, hogy saját útjukat megtalálva, küldetésüket beteljesítsék!”