A Kéz-Szív-Fej iskolájának mindegyik alkalmára (egyről hiányoztam) nagy szeretettel és nyitottsággal mentem. Több oldalról is nézve egy jó kezdeményezés volt, amit nagyon köszönök: 3 gyerekes anyaként, jó volt felnőttként, nőként ott lenni ezeken a találkozókon, elmélyülni egy-egy téma kapcsán, ugyanakkor szülőként hasznos rálátni az ünnepkörökre waldorf szemszögből, jobban megismerni a pedagógusokat és szülőtársakat.

Legemlékezetesebb számomra a Spirál ünnepély volt. A Spirált megelőző beszélgetés is jó volt, de maga a Spirál egy kész varázsnak bizonyult, örvendek, hogy átélhettem azt, amit a gyerekek, és még ennél is többet. Az Adventnek egy gyönyörű, igazi ünnepi pillanata volt, amihez gondolatban, Lélekben vissza lehet térni töltekezni.

Györgyjakab Timea-Rita, óvodás kislány és előkészítős fiú anyukája

Az elejétől nagyon örültem a kezdeményezésnek, a lehetőségnek, kíváncsian vártam minden alkalmat, hogy többet megtudhassak a waldorf oktatás rejtelmeiről, gyermekeim óvodai, iskolai napjairól, a “Kéz-szív-fej iskolája” esemény által. Hálás vagyok, hogy részt vehettem ezeken az alkalmakon, hogy testközelből tapasztaltam az osztálytermek hangulatát, évszakasztalokat, táblarajzokat csodálhattam, különböző eszközöket ki is próbálhattam, amit a gyerekek is használnak mindennapjaikban. Tetszett a fa botocskák egymásnak adogatása, dobálása, a ritmusgyakorlatok. Játékos feladatokat is kipróbáltunk, matekoztunk, de énekeltünk együtt, közös sütés is volt, varrtunk. Meghitt pillanat volt a fohászok együtt mondása, kézen fogva, elmutatva. Felemelő élmény volt a felnőttek Adventi Spirál ünnepe, ezt addig csak kívülről tapasztaltuk, decemberben megadatott, hogy mi is kihozzuk a Fényt. Közben szféracsövekkel zenéltünk, énekeltünk együtt, mindenki kipróbálhatta. Nem utolsósorban az is egy ajándék volt, hogy minden tancit kicsit jobban megimerhettünk “előadásaik” által. Jó volt belelátni a különböző korosztályok szépségeibe, nehézségeibe, az évkör ritmusát, ünnepeit, szertartásait jobban megérteni. Köszönet az ötletért, a megvalósításért, a befektetett munkáért. Biztatnék mindenkit, hogy az ilyen és hasonló lehetőségeket használjuk ki, hiszen ezáltal a gyerekeinkhez is közelebb kerülhetünk.

Karácsony-Tóth Tünde, óvodás és első osztályos gyerekek édesanyja

Kedves Szervezők,

Nagyon erőteljes, felemelő élmény volt az adventi spirálünnep, szívesen részt vennék minden évben egy ilyen alkalmon. Jó élmény volt továbbá kipróbálni azokat a feladatokat, játékokat, amelyek segítségével a gyerekek tanulnak. Hasznos volt a gyerekek életkori sajátosságainak a 9. életévhez kapcsolódó korszakhatáráról hallani. Mivel az én gyerekeim nem a Waldorf oktatásban részesülnek, nagyon hálás vagyok, hogy ezek az alkalmak nyitottak voltak. Köszönöm a lehetőséget. Nyitott vagyok arra, amit a waldorfos életszemléletből meg szeretnétek mutatni. Ha kívánni is lehet, akkor a spirálünnepen kívül gyakorlati euritmia órán szeretnék részt venni.

Köszönettel: Demeter Éva

Tavaly nyáron segítettek az Égiek megteremteni egy-két szunnyadó vágyamat, mint a Kéz-Szív-Fej Iskolát, amelyet már rég megálmodtunk kedves barátnőmmel, Holdnővéremmel, Fruzsinával. Ketten összehangolódva teremtettük meg, hisz közös volt a vágy, és elindultunk ezen az úton. Zeneiskolában végezve, cserkészként vonzott a természetközeli, művészetekre alapuló Waldorf oktatás. Tudtuk, hogy Péter fiunkat ide szeretnénk iratni. Lépésről lépésre tárultak fel újabb csodák, a közösségi tevékenységek által, az olvasott anyagok útján, a gyermekünk mindennapi tevékenységei alatt. És nőtt a vágy, hogy mint szülő részese lehessek ennek a csodának, betekinthessek a varázslatokba, ritmusokba,  hazahozva őket otthonunkba, megélni nap mint nap a Földanya ajándékait. Hálás vagyok, hogy ezen az úton több szülővel találtunk egymásra, pedagógusaink nyitottságáért, hogy befogadva osztálytermeikbe, megosztották tudásukat, tapasztalataikat, valamint  az Egyesület és az iskola támogatásának, hogy ezeket az esteket együtt megteremthettük. Mindenik est más és más ajándékkal, ritmussal, fénnyel, hanggal, rezgéssel, vízzel, tűzzel, földdel, levegővel ajándékozott meg. Minden alkalomnak volt egy születési folyamata, tudtuk Fruzsinával, hogy minden hónap általában harmadik csütörtökje egy Aranyóra, amit hol nehezebben, hol könnyebben szültünk meg, hangolódásra, beszélgetésre, együttmunkálkodásra biztatva egymást, támogatva a bennünk lévő értékek felfedezését is. Hiszem, hogy ez egy folyamat és ez most bennünk, otthonainkban munkálkodik tovább. Minden alkalommal sokat tanultam, tapasztaltam gyerekeimről, a Waldorf pedagógiáról, a szülői közösségről, a Földanya ajándékairól, magamról. És talán a Mihály meditáció a legmeghatározóbb számomra minden időkben: “Mihály! Oltalmadba ajánlom magam, Szívem minden erejével összekötöm magamat a Te küldetéseddel, hogy ez a nap is tükröződjön A Te sorsrendező akaratodban.” Hála és Szeretet!

Oláh Zsuzsa, óvodás és V. osztályos szülő

Szülőként a Kéz-Szív-Fej iskolájáról

Mindenki arra vágyik, hogy minél mélyebben megismerhesse azokat, akik gyermekeivel foglalkoznak, és megérthesse a módszerek mellett azt a szellemi és spirituális hátteret is, ami a pedagógusokat vezeti.

Nagyszerű ötlet volt e rendezvénysorozat, mely nekünk, a Waldorf-közösség tagjainak, és elsősorban a szülőknek szólt.

Sokszor zavarban érzi magát az ember lánya – gondolok itt magamra –, ha általában is mindent és mindenkit meg szeretne érteni e világban, és ez alól gyermekei tanárai sem kivételek. Érdekes tapasztalat volt az, hogy melyik pedagógus mit emelt ki munkájából, hogy jellemezte osztályát, hogy bánt a rendelkezésére álló idővel, miként vonta be a hallgatóságot a mindennapi tevékenység átélésébe.

Az egyes alkalmakhoz kapcsolódó ünnepek misztériumjátékai – melyekben különböző belső intenzitással tudtam részt venni – teremthetnének hagyományt a jövőben úgy, hogy előre számíthassunk rájuk, és minél többen ott lehessünk. Spirált járni például nagy mélységek feltárulkozását jelentheti, és a karácsony előtti napokban nagy szükségünk lehet arra az erőre, amit általa kapunk. Saját tapasztalatokat szerezve pedig még jobban megérthetjük gyermekeink izgalmát, akik évről-évre egyre érettebben vesznek részt a belső fény keresésében.

A Waldorf iskola nem azért jött létre, hogy „könnyebb legyen a diákoknak“. Aki ezért adja ide a gyerekét, az téved. Az az integrált nevelési módszer – ami nemcsak oktat, hanem valóban nevel is – azokon a steineri alapokon áll, amik alapvetően meghatározták a 20. század első felének filozófiáját és művészetét. Általuk a spiritualitás  természetes közeg lesz a gyerekek számára, és a napi fohászokon keresztül tudatosítja bennük saját helyüket az Univerzumban. Ez nem mond ellen a vallásoknak, és felül sem kerekedik azokon – hogy még egy téveszmét eloszlassak hirtelen –, hanem a Teremtett Rendbe vezet vissza, mely minden Istenkeresés alapja. Ebben a szellemi háttérben a Szépség, a Jóság és a Fényesség szolgálatában tanítani és tanulni, integrált, művészeti keretek között óriási lehetőség és egyben felelősség is. Mert ahogy azt a Kéz-Szív-Fej alapvető hármasa kifejezi: alkotni, érezni és tudni egyszerre kell(ene), egyre mélyülő hittel és csodálattal a Teremtő iránt, és egyre nagyobb felelősségérzettel a világ iránt. Ez a program pedig nem könnyebb, mint az általános tanterv, sőt…!

Mélyüljünk és mélyítsük hát egymást mindezekben, erősítsük magunkat és közösségünket, hogy gyermekeink azzá fejlődjenek, amire valójában teremtettek!

Várallyay Réka, nagycsoportos, elsős és harmadikos gyerekek édesanyja

Az első játszóházas élmény óta, amelyen keresztül Sikó-Barabási Eszter beavatott minket a Waldorf módszer, pedagógia, szellemiség rejtelmeibe, kíváncsian várok minden alkalmat, lehetőséget arra, hogy ezekből minél többet megismerhessek és megérthessek. Kíváncsian és örömmel mentem el tehát minden Kéz-Szív-Fej estre, amelyet annak megálmodói, Fruzsina és Zsuzsa egy ünnepkör s egy pedagógus jelenléte köré szerveztek. Minden est különlegesnek, tartalmasnak bizonyult, megismerhettem a pedagógusok személyiségét és munkáját az óvodától az ötödik osztályig, betekintést nyerhettem minden korosztály életkori sajátosságaiba, belekóstolhattam azokba a gyakorlati dolgokba, amelyeket gyerekeink tanítás közben kipróbálhatnak. Szülőként érdekes és tanulságos volt mindezt átélni. Mindez csak megerősített abban a meggyőzésemben, hogy a Waldorf alternatív tanítás napjainkban a legalkalmasabb a gyerekeim számára, a legjobbat nyújta nekik minden téren: gyakorlati tapasztalatok, művészet és lélek, valamint értelmi tudás szempontjából. Ugyanakkor minden estből megmaradt lelkem egy kis zugában valami értékes kincs: Emese óvónéni lelkes mosolya, amely az arcán ragyogott, miközben a gyerekek ritmusairól, fohászairól beszélt; azoknak a pillanatoknak a varázsa, amikor mécsesek fényénél énekeltük a Mihály-napi énekeket; a K. Eszter tanci szavaiból sugárzó erő, határozottság, lendület; a Korona varrása és az osztályok felszentelési rítusa; a botocskák egymásnak dobálása, ami kihívás volt számomra; a Spirál járása, a szféracsengők hallgatása közbeni felemelkedettség-érzés, amely mélyen átjárta egész lényemet. Sajnáltam, hogy a személyes találkozások sora a járvány-helyzet miatt megszakadt, de S. Eszter tanci videója kárpótolta számomra az elveszetteket, sokat tudtam meg belőle, annak ellenére, hogy tanítja a negyedikes lányomat. Csodáltam a szervezőket, hogy ebben a rendkívüli helyzetben is találtak megoldást arra, hogy az estek sora ne szakadjon meg. Hálás vagyok minden alkalomért, és kívánom, hogy folytatódjon ez a kezdeményezés, szülessenek meg újak, vegyünk részt bennük, ismerjük meg minél jobban a Waldorf világát, értékeljük és népszerűsítsük azt, hogy jobbá váljon a körülöttünk levő világ.

Gál Judit, egy harmadikos és egy negyedikes Waldorf-iskolás édesanyja