Február 24-e, farsangi időszak, egy új alkalom a találkozásra a KézSzívFej Iskola iránt érdeklődőknek. A házigazdák mosollyal és kézfogással fogadnak, mint mindig. A terem lassan megtelik meghitt beszélgetéssel, és újra átérezhetjük, hogy jó együtt lenni. Az első tíz perc várakozásában ki is pattan egy ötlet: jó és hasznos lenne, ha összeírnánk, felleltároznánk azokat a könyveket, amelyekkel az egyesület rendelkezik, és kölcsönözhetővé tennénk őket. És lassan formát ölt a Waldorf-könyvtár ötlete…
R. Steiner Léleknaptárának szavait olvassa fel nekünk Zsuzsa, ez ráhangol minket arra, hogy megérkezzünk a jelenbe, átérezzük az éppen zajló hétnek erőit, sugallatait.
A világnak öléből felemelkedni kíván
és az érzések sejtését növekedésre biztatja.
Hadd találja meg gondolkodásom erejét
az isteni erők fegyverzetében,
mely határtalanul él bensőmben.
A kozmosz öléből készülő keletkezés vágya
Pezsdítően hat az érzékek látszatvilágára.
S e vágy találjon gondolkodási képességemre
Olyan isteni erőkkel felfegyverkezve,
Melyek erőteljesen működnek bennem.
A KézSzívFej Iskola februári találkozójának mottóját Papp Judit tanítónő már az első percekben felvázolta: ritmus, erő, pörgés – hiszen ezek azok a kulcsszavak, amelyek a harmadik osztály dinamikáját jellemzik. Rögtön bele is vághattunk ennek a közepébe, hiszem, ha tapasztalom alapon: egy játékba lendültünk, amely néma sétéval, kézfogással és szemmel intéssel indult, majd ezek kiegészültek, átváltottak szavakkal jelzésbe, ölelésbe.
Miután így bemelegítettünk és belekóstoltunk a farsangi hangulatba, egy tapsolós ritmikus játék, majd egy kánonban elénekelt dal tett próbára minket, szülőket, hogy érezhessük: gyerekeink már nehezebb dolgokat tanulnak, mint eddig, hiszen ha nem kínlódnak meg egy kicsit vele, egyből jön részükről a kritika: „uncsiii!”.
A harmadik osztály nagy újdonsága a mesterségek epocha, ennek kapcsán gyerekeink több verset is mondogattak, tanultak. A versikék kitűnő alkalmat nyújtottak nekik arra, hogy a rövid és hosszú magánhangzók különbségét észrevegyék, és mozdulattal kifejezzék. Derekas próba volt a szülők számára is pittyegni a rövid magánhagzóknál és kart lendíteni a hosszúaknál. A harmadikosok számára ez is egy olyan kihívás, amire szükségük van: folyamatosan küszködni kell, magyarázta nekünk Jutka tanci. Kiderült, hogy nekünk is ezt kellett tennünk, hiszen a tanci elővarázsolta a botokat, amelyeket egymásnak kellett dobnunk, verset mondva, ritmust betartva. Haj, az elején elég sok bot koppant a földön, míg belejöttünk! Annyira figyelem-igényes feladat, hogy ilyenkor nem kell fegyelmezni, magyarázta a tanci, és mi ezt a bőrünkön (botunkon) tapasztalhattuk…
Matematika-epocha zajlott a harmadikban éppen, amikor ez a találkozó létrejött. Gyerekeink a matematika tudományát babzsákok segítségével is igyekeznek elsajátítani, így hát röptettük őket mi, szülők is, ki ügyetlenkedve, ki lelkesen, de mindenképpen elismerve, mekkora kihívás folyamatosan odafigyelni, számon tartani, követni, dobálni ha kell és tartani ha nem kell, amint a feladat kéri. Újra elsóhajtottam magamban, ej, ha a matekot én is így tanulhattam volna… És hálát adtam, hogy a gyerekeim ezt megtehetik!
A sok pörgés, forgás, mozgásba lendülés és koncentráció után Jutka tanci felvázolta ennek a korosztálynak a sajátosságait, hogy jobban megérthessük, mi zajlik gyerekeinkben testi, leki és szellemi szinten. A 9-10 éves gyerek nagy fordulóponton megy át: véglegesen kilép a mesevilágból, és lassan megérkezik a realitás talajára. Számára a való világ egy ismeretlen hely, hiszen egészen más szemmel szemléli, mint azt eddig tette. Az új világot újra fel kell fedezni, fel kell építeni: vannak hozzá eszközök, azok, amelyeket eddig az óvó- és tanítónénitől kapott. Így érthető, miért fontos a harmadik osztályt házépítéssel zárni: szimbólum ez, az eddigi világ elemei átalakulnak, átrendeződnek, és egy teljesen új építmény formájában köszöntenek vissza. A régi megszűnése és az új térhódítása nem zajlik következmények nélkül, néha aggresszióhoz, frusztrációhoz vezet, ami gyerekeink hangulatváltozásaiban érhető tetten. Nem meglepő, ha egy harmadikos gyerek, a Rubikon küszöbének átlépője, elégedetlen, haragszik, vagy mindennel szemben kritikus. Változások érik őt testi, érzelmi és értelmi szinten, a mesevilágban már nem tud hinni, és ezt sajnálja. Az sem véletlen, hogy a bibliai teremtés-történettel indít a harmadik osztály, hiszen amit első őseink megéltek, átéreztek, az valamilyen szinten velük is megtörténik. Hasonlít ez a paradicsomból való kiűzetéshez, az idilli világ elvesztéséhez, a kemény valóságba érkezéshez. Ha megtapasztalhatják az önállóság, önellátás örömét, nem fogják fel annyira tragikusan a paradicsomi világ elvesztését. Ezért jó, ha alkothatnak, tervezhetnek, új dolgokat hozhatnak létre, megélhetik a bennük levő isteni szikra erejét, és megszületik bennük a hit és a bizonyosság, hogy képesek megállni a helyüket a világban. A teremtés és a mesterség-epocha erősítette bennük ezt a hitet, rengeteg új dolgot láthattak, tapasztalhattak, próbálhattak ki.
A teremtés-epochában a földművelés csínját-bínját, titkait kutathatták: Szépmezőn búzát szórtak a földbe, magtartó zsákból, kézzel. Lép! Vesz! Hint! – mindkét irányból, és aztán átlósan. A káoszban a ritmusok nyújtanak nyugalmat… Majd gereblyével betakarni a magot. És rábízni Föld Anyára… Aki a látszólag kaotikusan elszórt magot, csodák csodája, a föld alatt szépen elrendezte, sorba szedte! És a gyerekek megérezhettek valamit ebből a csendes csodából, mert amikor megpillantották a kikelt búzát, lelkükből spontánul kipattant egy fohász.
A mesterségek-epochába már a csernátoni tábor ideje alatt belekóstolhattak, ellátogatva a közeli kovácsműhelybe. Egy pár modern mesterséget szülők ismertettek az iskolai órák keretén belül. A makettkészítővel elkészült az Ika vára, amit a tábor ideje alatt meglátogattak. Az asztalossal kisasztal kelt életre, a díszítőművésszel egy zuzmós dísz falapon, a fazakassal ló. Meseíró, orvos, régész, gyógypedagógus, könyvelő mesélt a gyerekeknek a munkájáról. Érdekes módon (a Sors keze!) eljutottak a polgármesteri hivatalba is, ahol maga a polgármester beszélt a munkaköréről, terveiről. Az epochazárón pedig a gyerekek öltöztek különböző szakmák ruhájába, kis versikét faragva hozzá. A mesterségek epochát a matematika fogja követni, ahol gyakorolják a számítást, mértékegységekkel ismerkednek majd, felkészülve az évet záró házépítéshez.
A Tanci konklúziója arról, amit a Waldorf nyújt tanítónak, gyereknek egyaránt: nem teszi könnyebbé az életet, de egy olyan sajátos szemléletmódot biztosít, amely által a világ dolgait másképpen lehet látni. A dolgok megértése, a tudatosság segít abban, hogy gyerek és felnőtt derűsen szemlélje a jövőt, feldolgozza a múltat és elfogadja a kritikát. Hozzájárul ahhoz, hogy harmóniában, békében éljen saját testével (az est arra is alkalmat adott, hogy kitérjünk arra, milyen fontos elkezdeni a gyerekek nemiségre való nevelését), felismerje és elfogadja érzelmeit, és biztos támaszként kezelje a szellemieket is, hiszen a Waldorf a Szív-Kéz-Fej iskolájaként működik és fejti ki áldásos hatását, munkáját.
Kimeríthetetlen témának bizonyult a Rubikon szép, de kihívásokkal tűzdelt időszaka. A Tanci lelkesedése sem tudta az időt térdre kényszeríteni, így az agyagozás, amivel Péter Alpár készült, elhalasztódott egy további alkalomra. A kíváncsiak azonban belepillanthattak azokba a könyvekbe, amelyek többet tudnának nekünk a tárgyalt életkorról mesélni:
Jacob Streit: Állattörténetek
Jakob Streit: És lőn világosság – A teremtéstől az özönvízig
Rudolf Steiner: Az emberi temperamentumok titka
Rudolf Steiner: În drum spre cunoașterea de sine
Rudolf Steiner: Cunoașterea omului
Bernard Lievegoed: Fazele de dezvoltare a copilului
Szentkúti Márta: Az évkör ünnepei a Waldorf-iskolákban
Szentkúti Márta: Történetek az Ószövetségből 9-10 éves gyerekek számára
Farsangkor a régi elég, megsemmisül, hamuvá válik – csak így tudja átadni a helyét az Újnak, a jövőt hordozónak. Ezt érezhettük át, miközben elégettünk egy-egy gyufaszálat: távozzon tőlünk az, ami már nem szolgál minket, és adja át a helyét az Újnak, a frissnek, a léleképítőnek.
A KészSzívFej Iskola Waldorf 100 jegyében több nyelven is elhangzottak R. Steiner Esti ima a gyermekeknek szavai, amelyekkel találkozásunkat zártuk:
Sunt chipul lui Dumnezeu
Din inimă până la mâini
Simt suflarea lui Dumnezeu
Grăiesc cu gura
Urmez voia lui Dumnezeu
Când îl văd pe Dumnezeu
În mamă, în tată
În toți oamenii dragi
În animal și floare
În copac și piatră
Frica nu mă cuprinde
Doar dragostea pentru tot
Ce mă-nconjoară.
Tetőtől talpig Isten képe vagyok,
szívemtől kezemig Isten lelkét érzem,
ha egyet lépek, Isten akarata él bennem,
és ugyanígy él apámban, anyámban,
fában és virágban, állatban és kőben.
Sohasem érhet félelem, ha Isten szelleme tölt el,
ha Isten lelkében élek, ha Isten akaratában járom utamat.
Gál Judit, szülő
Gallery not found.