A Vízkeresztet ünneplő KézSzívFej iskolájának január 23-i alkalmáról
A víz elválaszt. Van egyik part és van másik part. Néha két külön világ.
A víz éltet. Az életnek és a halálnak külön forrása fakad.
A víz megtisztít. A külső vizek belső vizeket is mosnak.
A víz keresztel, hogy új életre születhessünk.
Január 6. napja, a karácsonyi ünnepkör vége az Epifánia, vagyis a Vízkereszt ünnepe. Jézust, a csecsemőt bölcsek látogatják, a Fény papjai, talán valóban az ősi Perzsia zoroasztrista mágusai. Nem az angyal szólt nekik, hanem tudatosan vizsgálták az eget, készültek arra, hogy ahogy a jelet meglátják, az isteni megtestesülés előtt jelenlétükkel (fizikai síkon) is hódoljanak. Tudatosságukat ajándékaik: az arany, a tömjén és a mirha is jelezték. Ahogy azt Incze Beáta, az est egyik előadója, a másodikosok tanítója elmondta, e három anyag egy gazdag ókori csecsemő életkezdő „ajándékcsomagjának“ számított gyógyító és tisztító hatásaik miatt. (A mai újszülöttek kezdőcsomagjában mini Sudo krém, Papmers minta és antibakteriális törlőkendő lapul…) Emellett természetesen e három mágusi ajándéknak spirituális jelentősége is volt. Az arany a Nap, a legfőbb fényesség szimbóluma, így utal Jézus isteni minőségére, a mirha már előrevetíti Jézus áldozatát, a tömjén pedig – összekötve a Földet az Éggel – Jézus közvetítő szerepét szimbolizálja.
A mirha arab nyelven keserűt jelent, ami utal kesernyés ízére. Illata édes, enyhén pézsmaillatú, melengető. A tömjénfafélék családjába tartozik, Arábiában, Ázsiában, a Vörös-tenger partvidékén, Etiópiában őshonos. A mirha gyantáját a fa kérgének felmetszésével gyűjtik. Az ókorban főleg vallási szertartásokon és a gyógyászatban használták. A múmiákat is mirhából készült kenőccsel kenték be, ami megakadályozta a test pusztulását.
A tömjén szintén gyantaféle, fogalma emlékezetek óta összefonódik a spiritualitással. Az ókorban valamennyi templomban égették, hogy távol tartsa a rossz szellemeket, segítse a lelkek jó irányba távozását és megtisztítsa a teret. A katolikus egyházakban a szertartások kelléke ma is, segíti a szentség kiáradását és befogadását. Spirituális tisztításoknál is használják, ez esten is tömjénillat fogadott, mely megszentelte együttlétünket.
Stelele vorbeau cândva oamenilor,
Amuţirea lor este destin al lumilor
A percepe această amuţire
Poate să însemne suferinţă pentru oameni pe Pământ.
Dar în liniştea mută se coace
Ceea ce oamenii vorbesc stelelor;
A percepe ceea ce spun ei
Poate să devină forţă pentru Omul spirit. (R. Steiner, 1923)
The stars once spoke to Man
It is world destin, that they are silent now
To be aware of this silence
Can become pain for Earthly Man
But in the deepening silence
There grows and ripens
What man speaks to the stars
To be aware of the speaking
Can become strength for Spirit Man.
Érdekes párhuzamot érzek abban, hogy a Vízkereszt témája és a másodikos korosztály bemutatása épp egy alkalomra esett. Mindkettő ugyanis a két világ közötti létezésről szólt. Jézus, Isten fia már csecsemőként kinyilatkoztatta magát a világ előtt úgy, hogy a három király (Gáspár, Menyhért és Boldizsár) egy természeti jelenséget, a csillagot követve jutott el hozzá. Ugyanakkor Vízkeresztkor keresztelését is ünnepelhetjük, amikor az Atya saját szavaival is bemutatta őt: „Ez az én szeretett Fiam, őt hallgassátok.“ Ég és Föld, fent és lent, profán és szakrális, Krisztus előtt és Krisztus után. Egy új időszámítás kezdetének – pontosabban AZ időszámításunk kezdetének – időpontja, mely egyszerre hordozza ez Előtt és az Után mélységeit.
A második osztály is fordulópont a gyerekek életében. Ahogy Betti elmondta – idézve a nyíregyházi Waldorf iskola honlapján is olvasható kitűnő jellemzést: „A 8 éves gyermek nagyrészt egy önmaga által alkotott világban él, belső világa birodalmából képes egyéni gondolatképeket alkotni. A külvilág eseményei a gyermek képzelőerején, mint egy szűrőn mennek keresztül, hogy ott a gyermek homogén világképének megfelelően újrarendeződjenek. A gyermekek ebben az életkorban már nagyobb éberséget tanúsítanak a körülöttük történő dolgok iránt.
A második osztályra jellemző egyfajta polarizálódás, amely például a gyermekek egymás közti viszonyaiban is észrevehető. Az a teljességtudat, amely idáig volt jellemző, most ellentétekre esik szét, ami egyrészről egy mélyebb odafordulást jelent a „tökéletes jó” felé, másrészt pedig a rosszaság éber kísértése jelenik meg.“
https://nyiregyhaziwaldorf.hu/iskola-2-osztaly/
Valóban ez az a kor, amikor a manók és tündérek világának megélése mellé a látható valóság – a sok kérdéssel teli „való világ“ – megértésének vágya is beférkőzik. Sokszor láttam a kétségbeesést e kettő között tátongó szakadék szélén álló saját gyermekemen is. S bár a nagy váltás majd 9 évesen következik be, az észlelés szintjén – még nem feltétlenül tudatosan és szavakkal megfogalmazhatóan – a másodikos gyerekekben már felvetődnek az emberi létezés alapjait érintő kérdések.
Ahhoz, hogy a megfelelő irányba tereljük ébredező intellektusukat, az „átélés és a cselekvés erőit“ hívhatjuk segítségül. És valóban, az állatmesék tanulságainak – a jó és rossz ellentétének és árnyalatainak – megismerése, vagy méginkább a szentekkel való foglalkozás, a nagy példaképek céljainak, tetteinek, életeseményeinek eljátszása és ezáltal átélése, nagy hatást gyakorolhat az ébredező tudatra. Ezek a szerepjátékok később is segíthetnek abban, hogy a Jó mellett döntsünk.
Az átélés erői mellett a cselekvés ritmusa nagyon fontos támasza a második osztályosoknak. A ritmus maga alapeleme a waldorfos oktatásnak, hiszen az óvodától kezdve benne élnek gyermekeink az éves ünnepkör ritmusán át a heti tevékenységek ritmusán keresztül a dalok, mondókák, mozgásos játékok ritmikusságában. Ez az iskolában is fontos, hiszen – ahogy arról már a korábbi alkalmakon is volt szó – a megértés és belsővé tétel sokkal könnyebben megy, ha érzékszerveink tapasztalásait, tudatunkat, érzelmeinket összehangoljuk. Ehhez nagy segítséget nyújtanak a ritmikus játékok.
Nos, tehát a második osztályban különös hangsúlyt kap a ritmus, és az utánzáson, ismétlődésen keresztül létének tudatosítása. Ez zenében, kézimunkában, formarajzban egyaránt megjelenik. A formarajzban például a szimmetria és a tükrözések kapnak teret, a kézimunkában tovább folytatódik a kötés. Nagyon jól el lehet mélyíteni pl. a szorzótáblát is ritmikus gyakorlatokkal és játékokkal. (Az egyiket, egy gyors reakcióra építő „lövöldözőset“ ki is próbáltunk.) Fontos kiemelni azt is, hogy a második osztályban tanulnak meg a gyerekek kötött betűkkel írni, ami mindenképp új fejezetet nyit az életükben. Mindezekért ezekkel a szavakkal adnak hálát a nap végén:
” Amit ma megtettem jó lett, dolgomat befejeztem.
Amit ma megtanultam, pihenni félreteszem,
hogy bennem tovább nőjön, kiteljesedjen,
lelkemben gyümölcsöt teremjen,
hogy fényben, erőben, szeretetben
az emberiség tápláléka lehessen.“
Az est második részében – mely előtt most sem maradt el a szeretetasztal és a könyvajánlások – Kurta Fruzsina vezette be az egyes Waldorf iskolákban már hagyománnyá vált osztályterem-szentelést néhány gondolattal. Az erdélyi Waldorf fontosnak tartja a helyi hagyományok beépítését is, így Fruzsina a vízkereszti házszentelés kapcsán a „Láttuk az Úr csillagát“ című, a csíkmenasági népi hagyományokat is bemutató könyvből való idézettel kezdte. „Békesség e háznak, tudjátok-e emberek, jön a szent kereszt néktek üdvösségetekre…“ Majd beszélt arról – amit én eddig nem is tudtam, így külön köszönet érte – hogy a karácsonytól vízkeresztig tartó 12 napnak különös jelentősége van. „A Nap körforgása 12 hónap során 365 napot tölt ki, a Holdnak viszont csak 354 napra van szüksége, hogy tizenkétszer megfordítsa arculatát. A köztük lévő 12 nap különbséget az egyes naptárak különböző módon oldják meg (pl. szökőévek).
Norvég énekek szólnak arról, hogyan lehet összhangba hozni a Hold és Nap éveket. Az északi népek átélték ennek szükségességét ahhoz, hogy megfelelően helyezkedhessünk földi életünkhöz. Felfedezték, hogy e 12 nap alatt más az ember kapcsolata a természethez és a Kozmoszhoz.“ – foglalta össze cikkében Nagy Nóra Gwandolyn Fischer, a pesthidegkúti Waldorf iskolában tartott előadását. https://www.hidegkut-waldorf.hu/iskolai-elet/unnepek/12-nap-es-13-szent-ejszaka
Így ebben a 12 napban – mely a feltöltő ünneplés, a családi és baráti találkozások, az év végi számadás és az új évre való készülődés összetett időszaka –, tudatosan lassítsunk le, hogy átelmélkedhessük az ünnep adta fényességet, megfigyelhessük álmainkat, elbeszélgethessünk egy-egy szent ember életéről, átgondolhassuk a tizenkettes szám misztikáját és előfordulásait, vagy minden nap kis oázist teremthessünk családunk, gyermekeink számára közös meseolvasással, történetekkel. Akár úgy, hogy minden nap elolvasunk egy-egy verset, történetet vagy imát, ezzel is ritmust teremtve ebben az időszakban. Érdekes, hogy Fruzsináékhoz az angyal épp 12 diafilmet hozott ajándékba. Valamit sejthetett!
E szent 12 nap során belépünk az új naptári évbe új fogadalmakkal, tisztulni vágyással. A házszenteléseket ma pap végzi, a népi hagyományban azonban vízkeresztkor a templomból szenteltvizet vihettek haza a családok, hogy maguk szenteljék meg otthonukat vízzel és a kereszt jelével. Az égi áldást a CMB, latinul Christus Mansionem Benedicat – azaz Krisztus áldd meg ezt a házat, vagy magyarosulva a GMB – Gáspár, Menyhért, Boldizsár – kezdőbetűinek ajtószemöldökre való írásával is kérték. Ez utóbbiban a három királyok közbenjárásáért fohászkodtak. Rájuk reflektálva, a szervezők meglepetéseként különböző színű koronákat varrhattunk filcből és díszes szálakból.
Áldást mindenki kérhet és mindenki adhat. Megáldhatjuk egymást, megáldhatjuk közösségünket, lakóhelyünket, tárgyainkat, táplálékunkat. A víz csodálatos anyag, mely képes felvenni környezete rezgését, így, ahogy azt Oláh Zsuzsa is mondta, feltölthetjük ivóvizünket pozitív energiákkal, áldással, akár szavainkon keresztül is. Miután gondolatban mindannyian megáldottuk az árkosi patakból hozott vizet, felöltöttük koronáinkat – mint a Krisztust felismerő királyok és Istennek felkent követői –, és végigjártuk énekelve szertartásosan az iskola Waldorf osztályait. Meghintettük vízzel, és megjelöltük krétával a szentelés jeleként bejáratukat.
A bíborba, zöldbe és kékbe öltözött Napkeleti bölcsek tisztánlátását kérve, áldjuk az Urat, hogy mindezt megtehettük.
VR
Gallery not found.