Várakozás a Márton-ünnepre: együtt, tésztát dagasztva, énekelve, gyertyalángba és színekbe burkolózva
2019 november hetedike. A Nicolae Colan iskola 27-es termében Zsuzsa meleg kézszorítással, kedves szavakkal fogad, a konyhából csuprok kedves csilingelése szűrődik ki. A terem gyertyák, lámpások fényében fürdik, a meghitt hangulat elárasztja az egybegyűltek lelkét. A Kéz-Szív-Fej iskolája,Waldorf 1oo című rendezvénysorozat második alkalmánál tartunk, a meghívott pedagógus Miklós Xénia tanítónő, aki a Waldorf előkészítő osztály tancija, az iskola soraiba lépő gyerekek „második anyukája”, amint az általa elhangzottakból kiderül. Xénia velünk együtt mondja el a fohászt, amellyel egy iskolai nap indul az előkészítő osztályban.
Felragyog a nyájas Nap,
Ő világít egész nap
Lélek, szellem, hatalom,
Mozdítja lábam s karom.
A napfényben Istenem,
Embererőm tisztelem,
Melyet a Te jóságod,
Lelkembe beoltott.
Hogy lehessek dolgos,
Tudni vágyó, szorgos
Fény és erő Tőled ered,
Szeretet és hála Neked!
Utána a kenyér fohásza következik, ugyancsak együtt, hiszen a pogácsák a konyhában dagasztásra várnak, és a foglalkozás alatt szép ropogósra sülnek, Zsuzsa vezetésével, mindenki örömére!
Lámpások és gyertyák fényénél tanulgattuk, ismételgettük a Márton-napi énekeket, fényt lopkodva a szívünkbe, pótolva a napfény hiányát. Egymás hangjára támaszkodva olyan jó követni a dallam dombjait-völgyeit.
Xénia arról beszélt nekünk, milyen kihívásokat és buktatókat rejt a gyerekek fejlesztése 6-7 éves kor között. Emlékeztetett arra, hogy a kisgyerek olyan, mint a világra nyitott érzékszerv, ki van téve a környezet külső hatásainak, és minden rezzenésével a felnőtteket figyeli. Fontos, hogy legyen ideje a gyereknek arra, hogy mindent a saját tempója szerint éljen meg, ne siettessük a fejlődésüket (még a cipőhúzást se reggel, habár ezt nehéz megúszni, amint a szülők mosolyából kiderült). A gyerekek, a tanci elmondása szerint, gyakran érkeznek az iskolába fáradtan, és talán át kellene gondolni, érdemes-e délutáni külön foglalkozásokra vinni őket, mekkora terhet jelent ez a gyerekek számára.
A tanci saját bőrén tapasztalhatja, hogy a gyerekek elsősorban utánzással tanulnak, hiszen Xénia mosolyogva meséli, hogy a délutáni szabad játékban, amikor a gyerekek jobban ellazulnak, a kisdiákok tükrözik a tanító mozdulatait, szavait. Kitűnő visszacsatolási lehetőség ez a tanító számára, esténként reflektálni lehet arra, mi zajlott az elmúlt napon, mi az, amit erősíteni kell, és mi az, ami változtatásra szorul. A gyerekeknek az előző nap tapasztalatait a beszélgetőkör alkalmával van alkalmuk megfogalmazni, amely minden reggel a fohászt követi. Fantáziájuk, amely ebben a korban szabadon száguld, és jobbik esetben nincs korlátozva a szülő vagy pedagógus által, a rajzukban nyilvánul meg, hiszen minden nap van keret arra, hogy „kirajzolhassanak” valamit. Néha a rajzok kényszereket tükröznek a felnőttek világából, például anya hajának a színe olyan kell legyen, mint a valóságban, és ha nem sikerül pontosan azt a színt kikeverni, frusztrációt okoz a gyerekben, de általában fantáziájuk gyeplőtlenül szaladgálhat festés órán.
„Mit jelent NEKTEK az ünnep?” kérdi tőlünk, szülőktől a tanci. Meleget, puhaságot, biztonságot – jönnek a válaszok – gyertyákat, tisztaságot és a káosz megszüntetését, rákészülést, várakozást. „Várakozást valamire, ami biztosan eljön!”, egészíti ki Xénia. A mai világban nehéz igaz hittel, tiszta szívvel ráhangolódni az ünnepre, de meg kell próbálnunk. A Márton-ünnepen mindenki a saját fényét próbálja felerősíteni, hiszen a fény és az én nem állnak távol egymástól, amint az emberi nyelevek is jelzik (fény-én, I-light, ich-Licht). Ez az ünnep azárt is különleges, mert itt sokat kell együtt tevékenykedni: manót és lámpást készíteni, pogácsát sütni, megosztani. A lámpás egy szimbólum, hála a természetnek a nyári fényért.
Fruzsina felolvassa nekünk Márton Nagy Legendáját. A mesemondásra való előkészület nem mindennapi: Timi körbejár mesecseppet osztogatni, finoman a tenyerünkbe dörzsöli az illatos, lazító, bűvös cseppet. Megtiszteltetésnek érzem, hogy részesülhetek benne. Belélegzem az illatot, és az csak mennyei ráadás, hogy nemsokára a tanci megérinti egy kendővel a fejem, kiűzve belőle minden olyan gondolatot, amely nem a mesemondás körül forog. Felkészülve fogadja testem, lelkem, értelmem a legendát, amely Márton nagyszerűségét tükrözi.
Azt, hogy a Kéz-Szív-Fej iskolája című rendezvény az egyetemes emberi lélekhez szól, nemzetiségeken felül, az is bizonyítja, hogy különböző nyelvű Márton-napi fohászok elhangzásában van részünk:
The Sun with loving light makes bright for me each day
The soul with spirit power Brings strength into my limbs
In sunlight shining clean I reverence,
O God The strength of human kind Which You so graciously
Must planted in my soul That I, with all my might
May love to work and learn From thee came light and strength
To thee rise love and thanks.
Plantele germinează în întunericul pământului
Ierburile cresc prin puterea cerului
Roadele se coc prin puterea soarelui
Tot aşa germinează sufletul în căuşul inimii
Tot astfel creşte spiritul în lumina lumii
Tot astfel se maturizează forţa omului în lumina lui Dumnezeu.
Mindezek után jöhet a záróima, amellyel előkészítő osztályos gyerekeink elköszönnek az iskolai naptól:
Őrangyalom, óvjál nagyon,
Reggel, délben Nappal s éjjel,
Vándorló lelkem míg Lelkedhez ér
Őrangyalom, óvjál nagyon.
Szép lassan növekedj,
Jó mélyre eressz gyökeret,
Táplálunk és szolgálunk,
Minden jót meghálálunk.
Fruzsina egy testélményt erősítő gyakorlattal is készült a mai estre. Öröm kipróbálni, hogyan forognak kezünkben, körülöttünk a különböző színű, anyagú, tapintású golyók.
Együttlétünket szociális rajz zárja, itt az alkalom arra, hogy – akárcsak naponta a gyerekeink –, mi is papírra vessük azt, ami az est alkalmával a lelkünkben megszületett. A szülők az üres papírlap köré csoportosulnak, és lassan formát, színt öltenek az érzések, gondolatok, elevenné válik mindaz, ami eddig csak a lelkekben hagyott lenyomatot. Jó érzés életet adni ezeknek, egymásra hangolódni, kiegészíteni egymást a rajzlapon és lelki síkon egyaránt.
Jöhet a megosztás, mint a Márton-nap fontos üzenete: megosztjuk a Zsuzsával dagasztott és formált pogácsákat, megosztjuk fényünket.
Köszönjük az estet, az együttlétet, az ünnepre hangolódást!
Gál Judit, szülő
Gallery not found.