Az ünneplés ötlete oly egyszerű természetességgel szólított meg, hogy az erre való gyors bejelentkezés direkt felszólításra következett. Már ebből kisejlett, hogy nem mindennapi esemény van készülőben, a család apraja-nagyja biztos pontként tartotta számon a soros eseményt.

Miután a város gondját-baját, – vírusát – magunk mögött hagyták, mintegy haza érkezve üdvözölték egymást a családok. Kint és bent szorgos kezek munkálkodtak, tovább fokozva a várakozást. Mindeközben gyermekeink egymás jelenlétébe kapaszkodva merültek el ügyes-bajos szórakozásaikban, az együttlét örömében.

Mindenfelé hallatszott Tanci kedves, de határozott szava, az ő utasításai jutottak leginkább révbe, gyereknél és felnőttnél egyaránt. Így kerültek be az ünnepi előkészületbe az angyalok betűi és a román énekek, ezzel adva értelmet a tanulásnak. Eddig, az otthon falai közül nem hallhatták a társak, most Tanci mosolyáért, öleléséért érdemes volt akár százszor is újramondani, énekelni.

Mindeközben anyukák, apukák ügyesen vagy ügyeskedve, de legfőképp komoly elhatározással fogtak bele az adventi koszorúk készítésébe. És mikor elkészült egy-egy, kilátszott a megelégedettség a mosolyból, és az alkotás örömében, R. Steiner adventi versét Eszter tolmácsolásában hallgatva, megszületett (végre) az advent dísze.

Fejedelmi ebéd következett, amely nagycsaládi meghittségben kelt el. Gyerekek ültek szorosan egymás mellett, hogy mindenkinek jusson hely, anyukák tálaltak, apukák segítkeztek a gyerekek étkezésében. Gyertya égett, adventi koszorú díszelgett az asztalon, a kandalló melege a szíveket is átjárta. Vendéglátóink érdeme ez, hiszen lehetővé tették, teszik mindannyiunk számára, hogy úgy érezzük magunkat, mint saját otthonunk biztonságos és szerető légkörében.

Az együttlét a spirál ünnepéllyel ért véget. A sötétség, a fellobbanó gyertyák fénye, az énekek közelebb vittek belső fényünkhöz. Mire az utolsó gyertya is meggyúlt, a küzdelmes és fáradtságos út végén a fény megnyugvást hozott, és a királylány aranykelyhének vize meggyógyította bajainkat.

Ezzel a fénnyel, örömmel és boldogsággal tértünk haza otthonainkba, ahol újból felizzott az advent lángja, az ajándékul kapott adventi dalcsokortól.

Fülemben szól még mindig Linda csengő vezérhangja, a tancik angyalhangú kórusának éneke, ami hajnalban is oly erősen zengett, hogy felkeltett álmomból és erre az írásra késztetett.

Köszönet és hála!

Keresztes Erika, Waldorf I.osztály szülő írása

 

The First Light of Advent

The first light of Advent is the light of stones

The light that shines in crystals in seashells and in bones

The second light of Advent is the light of plants

Green plants that reach up to the light and in the breezes dance

The third light of Advent is the light of beasts

That shines in all creatures in greatest and in least

The fourth light of Advent is the human light

The light of hope and of thought, to know and do what’s right

~ Rudolf Steiner ~